Book has been added to cart!

EU-s vízummentesség Törökországnak 

Gondold meg!

Kötelességünk tájékoztatni az európai parlamenti képviselőinket a szavazás előtt

A projekt leírása

Az Európai Parlament 751 megválasztott tagja napi rendszerességgel hoz olyan döntéseket, amelyek európaiak millióinak az életét befolyásolják. Így minden döntéshozatal előfeltétele, hogy minden releváns információ, a legkülönbözőbb forrásokból, rendelkezésre álljon.

Hamarosan szavazás tárgya lesz Törökország állampolgárainak a vízummentes belépéséről szóló egyezménye. Ha ez szerinted is fontos kérdés, használd a következő tényeket politikusainak tájékoztatására. Nem azt kell megmondanunk nekik, miként szavazzanak, inkább segítsük őket hozzá ahhoz, hogy tájékozottan döntsenek. Hiszünk abban, hogy sok ember apró cselekedetének óriási eredménye lehet. A lap alján kattints a „Cselekedj” gombra, ahol megtekintheted, hogyan lehetsz részese ennek a tájékoztatási kampánynak.

 

Migráció

Hosszú távon gondolkodva, a vízummentesség megteremtése Törökország és Európa között rossz irányba tett lépésnek tekinthető. Ez az engedmény, sok más mellett, azt fogja eredményezni, hogy Törökország minden motiváltságát elveszti, hogy megoldja a migránsválságot valamint tartósan növelni fogja a török állampolgárok számát az EU-ban.

Törökország vízummentessége a következő kockázatokat jelenti az EU-nak:

  • Törökország a migráns-válság megoldására irányuló motivációjának hanyatlása

  • Az unióba a szükséges engedéllyel vagy anélkül érkező török állampolgárok számának megnövekedése

  • A török állampolgárok menedék-kérelmeinek számbeli megnövekedése

  • Az etnikai nézeteltérések Törökországból Európába történő áthelyeződésének kockázata (pl. kurdok)

  • A törökországi uniós kötelezettségek megkövetelése nehézkessé válik

  • Egy „hivatalos”/”törvényes” út nyílik meg a bevándorlók és a szélsőségesek számára is

  • A török vízumkötelezettség visszaállításának nehézsége

  • A politikai iszlám megnövekedett befolyása az unióban

A vízummentes kapcsolat megteremtése Törökországggal számtalan kockázati tényezőt hordoz magában. Nagy az esélye, hogy megismétlődik a Nyugat-Balkán országaival szembeni liberalizált vízumkapcsolat története. Sokan azok közül, akik kivándoroltak Németországba, Belgiumba és más országokba, menedékjogot szerettek volna ott kapni (természetesen sikertelenül), ezzel teljesen leterhelték az adminisztrációs szerveket, és vízum-visszaállításról szóló tárgyalásokat váltottak ki. Törökország sokkal nagyobb, mint a Nyugat-Balkán országok együttvéve, jelentős belső társadalmi-gazdasági különbségekkel, és mélyen gyökerező problémákkal a kisebbségek védelmét illetően. Az alacsony társadalmi-gazdasági rétegből, vagy hátrányos helyzetű kisebbségekből származók (kurdok, örmények, keresztények) száma jelenleg magas Törökországban. Emellett nagy számban biztosítanak Törökországban hamis, vagy törvénytelen úton „megvásárolt” török útlevelet más országokból érkező bevándorlóknak, mialatt azok Törökországban tartózkodnak. A török kisebbségi csoportok helyzetét tekintve az EU vonzó célpont sok török állampolgárságú kisebbségnek.

Az EU anélkül szeretne Törökországnak vízummentességet biztosítani, hogy Törökország betöltené ennek az összes szükséges feltételét – ilyen pl. a terror-ellenes törvények kiigazítása. Ha az EU úgy épít ki vízummentes kapcsolatot Törökországgal, hogy Ankara még nem felel meg az előzetesen megszabott feltételeknek, hogy fogja ez Törökországot arra késztetni, hogy belső változásokat hajtson végre? Erdogan elnök olyan fenyegetésekkel zsarolja az EU-t, mely szerint megnyitja a határokat, és bevándorlókat szállít az EU országaiba. Ankara cselekedetei és fenyegetései nyilvánvalóvá tehetnék, hogy az EU nem számíthat Törökországra, mint partnerre a migránsválság megoldásában. Ami a politikát illeti: amint nem szükséges a török állampolgároknak a vízum, nagyon bonyolulttá válik majd a Törökország és EU nemzetek közötti vízumkötelesség visszaállítása.

 

Biztonság

A török állampolgárok vízummentes EU-ba utazása komoly biztonsági kockázatokkal jár. Törökország nem demokratikus, politikailag instabil országokkal határos, míg kormánya dzsihadistákkal működik együtt török területeken.

  • Törökország támogatja az ISIS-t és más dzsihádista csoportokat

  • Törökország fegyverekkel látja el a dzsihádistákat, valamint kiképzést és orvosi ellátást biztosít

  • Az ISIS közvetlenül is működik Törökország területén

  • Törökország egy politikailag instabil földrajzi területen fekszik

  • Törökországnak 1925 kilométernyi közös határa van Szíriával, Irakkal, Iránnal vagy Grúziával

  • A vízummentes belépés az EU-ba könnyebb bejutást fog biztosítani a dzsihádistáknak

Törökországnak 1925 kilométernyi közös határa van ingatag, háború által tépázott államokkal mint Szíria, Irak, Irán vagy Grúzia.

A New York-i Columbia Egyetem Emberi Jogok Intézete publikált egy kutatást amely leleplezi, hogyan támogatja Törökország az Iszlám Állam tevékenységét. Újságcikkekből és közösségi hálózatokból könnyen bizonyíthatóvá vált Törökország szerepe a szíriai háborúban a dzsihádisták oldalán (ISIS, AL-Núszra, stb.). Egy ISIS vezető szerint, a legtöbb harcosuk, felszerelésük és az utánpótlás Törökországból érkezik. Jól dokumentált, hogy a dzsihádisták fegyvereit teherautókkal szállították Törökországba a szíriai türkméneknek szánt humanitárius segéllyel együtt. Szintén fellelhető újságcikkekben, hogy török katonák kiképzéssel, kórházi ellátással nyújtanak segítséget dzsihádistáknak, valamint szabad utat biztosítanak számukra Szíriába a török Hatay tartományon keresztül. A brit Sky News olyan dokumentumokhoz jutott, amely azt bizonyítja, hogy a török hatóságok török útleveleket adtak ki külföldi dzsihádistáknak akik a török-szír határon próbáltak átkelni és csatlakozni az ISIS-hez. Az Iszlám Állam (ISIS) ásványkincseket, antik műtárgyakat ad el és pénzt mos Törökországban, ezzel jelentős bevételt biztosítva az államnak. Dokumentált források jelezték, hogy az olajat tartálykocsikkal és illegális olajvezetéken szállítják Törökországba.

Az ISIS közvetlenül is tevékenykedik Törökországban, részére toborzásokat dokumentáltak Isztambulban és Gaziantepben. Eközben Törökország IBDA-C katonai csoportja közvetlenül támogatja az ISIS-t. Több ISIS toborzó weboldalt Németországban, olyan török iskolákból üzemeltetnek amit a török AKP kormánypárt tagjai alapítottak. A jordán biztonsági szolgálat szerint az ISIS különleges egységének harcosait Törökország képzi.

 

Demokrácia

Hosszú távon, a kormány és vallás szoros összefonódása miatt, Törökország eltér azoktól az elvektől, amelyek a világi demokratikus állam alapjai. A politikai iszlám lényegi befolyása Törökországban ellentétes irányba visz, mint amerre a szekuláris Európa többi része tart.

  • Törökország nem egy világi állam

  • Törökország jelentősen iszlamizált országgá, a politikai iszlám a hivatalos politika részévé válik

  • Törökország jelentősen támogatja az iszlám külföldi terjedését

  • Törökország a vallásos szervezetei által próbálja befolyásolni más államok politikáját

  • A mostani fejlemények önkényuralomhoz vezetnek, amely összhangban van az iszlám tanaival (kalifátus)

Habár Törökország számos demokratikus reformot hajtott végre 2005 októbere, az EU-val folytatott csatlakozási tárgyalások kezdete óta, Törökország még mindig messze van a világi demokráciától. Az elmúlt években elkezdett jelentősen eltérni Mustafa Kemal Atatürk, a modern világi Törökország megalapítójának örökségétől. Törökország magas rangú képviselői, az elnököt is beleértve, erős, iszlámot támogató retorikát használnak, különösképpen a törvénykezés és személyes szabadság tekintetében. Erdogan elnök maga jelentette ki: „A célunk, hogy iszlám állam legyünk. Az iszlám a mi örökségünk.” A demokráciával kapcsolatban ezt mondta: „A demokrácia olyan, mint egy vonat. Le kell szállnunk, amikor megérkezünk abba a megállóba, amelyben lenni szeretnénk.” A nőket gyakran a férfiaktól alacsonyabb rendűnek mutatják be és helyzetüket az iszlámmal határozzák meg.

Törökország 99%-a az iszlám követője és Erdogan kormányzó pártja, az AKP (Igazság és Fejlődés Pártja) azokból az iszlám mozgalmakból alakult, amelyeket 1998-ban betiltottak. A több, mint 10 éves kormányzása alatt, az AKP megerősítette az iszlámot Törökországon belül: a fejkendő viselésének betiltását eltörölték, amely a közigazgatási alkalmazottakra vonatkozott és az állami hivatalokban és iskolákban volt érvényes; a vallással kapcsolatos nyilvános tiszteletlenséget hat hónaptól egy évig tartó börtönbüntetéssel sújtják, ha az állam megállapítja, hogy zavargást okozhat; és a vallási oktatás (túlnyomórészt a szunna tanítását jelenti) általános- és középiskolákban kötelező és a kormány felügyelete alatt áll.

Erdogan elnök előtérbe helyezte Törökország alkotmányának megváltoztatását annak érdekében, hogy saját végrehajtó erejét növelje. A Vallásos Ügyek Minisztériuma (Dynajet) jelenleg a miniszterelnök közvetlen ellenőrzése alá tartozik és nemcsak a 80.000 mecsetnek, de a külföldön épülő mecsetekkel kapcsolatos programoknak a felügyeletét is ellátja. Törökország emellett tervezi, hogy a Dynajet-et használja a külügyi politikában is. A vallási ügyekért Németországban felelős Török-Iszlám Egyesület (DITIP) költségvetését hozzávetőlegesen 1,8 milliárd euróra növelték Németországban, amely több, mint 12 másik minisztérium együttes költségvetése Törökországban. 2004 óta a DITIP alkalmazottak száma 72,000-ről 120,000-re növekedett, és 2016-ban 970, Dynajet által alkalmazott „állami” imámot küldtek német mecsetekbe. Törökország és különösképpen Erdogan, jelentős támogatást nyújtott a Muszlim Testvériségnek (Muslim Brotherhood - MB), de itt meg kell említenünk, hogy mostanában egy növekvő elidegenedés figyelhető meg az AKP és az MB között.

Noha Törökország hozzáállása elsőre meglepőnek tűnhet, valójában támogatja a politikai iszlám elképzelését - a dzsihádot. Miközben elkötelezi magát az iszlám védelme és terjesztése irányában, további politikai célok megvalósulását is támogatja Törökországban. Végső soron Szaúd-Arábiához hasonló utat követ: támogatja mind az iszlám, mind a dzsihadista csoportok növekedését muszlim és nem-muszlim országokban egyaránt.

Nők

A szekuláris Törökország szándéka hogy biztosítsa és fenntartsa a nemek közti egyenlőséget, mint alapvető emberi jogot – az országban az ezzel ellenkező értékeket képviselő kulturális és vallási hagyományokkal szemben. A hatalmon levő politikai erők azonban úgy tűnik, a férfiak szabadságát helyezik előtérbe a nőkével szemben (akik a török népesség 52%-át képezik). Amióta Erdogan pártja (AKP) hatalomra került, a pártot folyamatosan vádak érik a nők helyzetének visszaszorításáért, és azért, mert az országot az iszlám konzervativizmus felé mozdítja el. Ez a felfogás a középkorból ered, és a modern Európában nincs helye ilyen konzervativizmusnak.

 

  • Óriási nemek közti egyenlőtlenség a politikában, gazdasági színtéren és az oktatásban történő részvételt illetően

  • Kényszerházasságok és gyerekmátkák – középkori szokások

  • A becsületgyilkosságok és a becsület-öngyilkosságok nem hatékony kezelése

  • Egyenlőségi kérdések a mindennapi politikában megjelenő politikai iszlámmal szemben

  • Az iszlám hagyományok nőkre kényszerítése egy szekuláris társadalomban

  • Nők elleni erőszak (családon belüli, és nyilvános esetek)

A Világgazdasági Fórum nemek közti egyenlőségről szóló összesítő jelentésében Törökország 145 ország közül a 130. helyet foglalja el – a nemi alapú megkülönböztetés 2015-ös átfogó indexe alapján. Csak kevéssel előzi meg Iránt, Szaúd-Arábiát és Egyiptomot. A nők politikai életben történő részvétele mindössze 4.4%, amely messze elmarad az európai és világszintű normáktól. Az összes parlamenti képviselő közül legutóbb csak 14% volt nő, és a török városok szinte felének nincs női képviselője. A török nők a munkaerőpiacon is alul-reprezentáltak: az Európai Uniós átlag 63%-kával szemben a nők 28%-a dolgozik. Míg az egyetemi diákok 36%-a nő (az orvosok és építészek 30%-a, a jogászok 25%-a), vannak olyan területek, ahol a női lakosság csaknem fele írástudatlan. A népesség egésze átlagosan 6,5 évet tölt iskolában, amely kevesebb, mint Szaúd-Arábiában, Iránban vagy Quatarban.

A nők ellen elkövetett családon belül erőszakról szóló 2014-es jelentés szerint a török nők majdnem 40%-át életében legalább egyszer már fizikálisan bántalmazták, és 10-ből 1 nő már ki volt téve a partnere által elkövetett szexuális erőszaknak. Az ENSZ szerint Törökországban 10-szer nagyobb az esélye a családon belüli erőszak előfordulásának, mint más európai országokban. Az ENSZ Fejlesztési Programjának (UNDP) a nemek közti egyenlőségről szóló mutatója szerint Törökország 138 ország közül a 77. helyet foglalja el.

A nők elleni erőszak ugrásszerűen megnövekedett, amióta Erdogan iszlám pártja, az AKP hatalomra került. 2003 és 2010 között a meggyilkolt nők száma 1400%-kal nőtt, és a halálesetekért 50%-ban az áldozatok férje a felelős. A családon belüli erőszak ilyen mértékű fokozódása közvetlen kapcsolatban áll a család-becsülettel. A török Oktatási Minisztérium szerint 4-ből 1 török támogatja a becsületgyilkosságot (statisztikailag Isztambulban 1 becsületgyilkosság fordul elő hetente).

Azok, akik ilyen erőszakos cselekedetet hajtottak végre, a török törvények értelmében hosszú éveken keresztül gyengébb büntetést kaphattak, amennyiben provokációról számoltak be. Török ügyvédek és aktivisták elmondása szerint ezek a gyengébb büntetések egy olyan kultúrából származnak, amely a nőkre másodrangú állampolgárként tekint. Esetenként egy nő halálát ki sem vizsgálják, mivel a férfi vallomása szerint öngyilkosság, vagy baleset történt, a rendőrség pedig elnézi ezt. 2005-ben Törökország az Európai Unióhoz történő csatlakozásáért folytatott kampány részeként bevezette a becsületgyilkosságokért kötelezően ítélendő életfogytiglant. Ez a megközelítés azonban visszafelé sült el. Brit tényfeltáró riporterek és emberjogi aktivisták tudósításai szerint az új törvény inkább több lányt kényszerített öngyilkosság elkövetésére.

Az Amnesty International jelentése,szerint a 2012-es Családvédelemért és a Nők Elleni Erőszak Megelőzéséért alkotott törvény „nem helytálló, hiányos forrásból táplálkozik, és nem hatékony a családon belüli erőszak kezelésében. Sok bírói védelem alatt álló nőt meggyilkoltak. A családi erőszak áldozatai számára kialakított menedékhelyek száma messze elmarad attól, amit a törvény megkövetel.”

A Törökországban kötött házasságok csaknem egyharmada gyerekházasság. Az elmúlt évtizedben majdnem 7.000 13-17 év közötti lány ment férjhez – számol be egy nőjogi csoport jelentése. Bár ez a szám nem tükrözi a sok nem-hivatalos, fiatal lányokkal köttetett házasságot. Ezek a házasságok a nyilvánosság jelenléte nélkül, egy imam jelenlétében történnek. “Közel 20.000 család nyújtott be kérelmet 2012-ben, hogy 16 év alatti lányukat férjhez adják.”

A török kormány fokozatosan építi le a nők hatalmát az országban. Erdogan hatalma alatt a kormány megszüntette a nők és lányok fejkendő-viselésére irányuló tilalmat iskolákban és közszolgálati helyeken az utóbbi két évben. A burka viselése elterjedt, és a hidzsab törvényes fejfedővé vált kormányzati épületekben. Erdogan felesége, Emine a hivatali eseményeken fejkendőt visel, csakúgy, mint az előző elnök, egyben régóta AKP-szövetséges Abdullah Gul felesége. Erdogan akkor is viszályt váltott ki, amikor a török nőket arra kérte, hogy maradjanak otthon és sokasodjanak, és mindannyijuktól 3 gyereket kért. A nők alapvető, Koránban megjelenő szerepére, mint anyákra utalt, hogy igazolja kijelentéseit, olyan állításokkal, mint „A nők nők, a fériak férfiak – lehetséges, hogy egyenlők legyenek?” Népszerűtlen kinyilatkozásai a 2013-as nemzetközi nőnapon tüntetéseket eredményeztek. A felvonulások az úgynevezett Gezi-i rajtaütéshez vezettek, ahol a török biztonsági erők tüntetőkkel szembeni kemény fellépése nagyszámú és jól dokumentált, szexuális zaklatásról és erőszakról szóló feljelentést szült.

Erdogan kollegái szintén népszerűsítői az iszlám propagandának. Például Babacan az egyik legutóbbi megjegyzésében megemlítette a házasulandók korának megemelkedését, és „a házasságon kívüli kapcsolatok számának növekedését”, mint a népességnövekedés „jelentős akadályát”. 2015-ben a helyettes miniszterelnök a következőképpen szólította meg az ellenzéki párt tagját: “Hölgyem, maradjon csöndben! Ön, mint nő ebbe ne szóljon bele!”. A 2011-es névváltozás „Nőügyi Minisztériumról” „Családi és Társadalompolitikai Minisztériumra” jól jelzi Törökország belpolitikai irányváltását. A liberális törökök aggodalmukat fejezték ki amiatt, hogy az iszlám gyökerű kormányt nemcsak a demográfiai tényezők motiválják, hanem egy olyan konzervatív program amelynek célpontja a liberális életstílus és a nők szabadsága.

Keresztények és Zsidók

Törökországban a vallási és etnikai kisebbségi csoportok diszkriminációjának története az Oszmán Birodalom kezdetéig nyúlik vissza és a mai napig is tart. Annak ellenére, hogy az alkotmány biztosítja a szabad vallásgyakorlást, az iszlamista AKP párt és a török társadalom többsége ismétlődően megszegi az alkotmányban leírtakat. A kisebbségek alapvető emberi jogainak durva megsértése, kéz a kézben jár az örmény népirtás és a zsidóüldözés történelmi tényének tagadásával. Erdogan egykori miniszterelnök hivatalos állásfoglalása az örmény népirtásról tükrözi a történelem-tagadást: „Nem követtünk el bűncselekményt, tehát nem kell bocsánatot kérnünk”.

 

  • Török hivatalnokok tagadják az évszázadokon keresztüli nem-muszlimok üldözését, ezek közül kiemelkedik az örmény népirtás

  • A mai modern Törökországban a vallási és etnikai kisebbségek negatív diszkriminációban részesülnek, és ezt elősegíti az állam  

  • Számottevő támadás ért nem-muszlim egyéneket, és a problémával nem foglalkozik a kormány

  • A nem-muszlim menekülteket Szíriából és Irakból másodrangú állampolgárokként kezelik Törökországban, és elhanyagolható segítséget kapnak a kormánytól

 

 

Törökország az Oszmán uralom idején az elnyomó vallási jogot a dimmi státuszt kényszerítette a nem-muszlim kisebbségekre századokon keresztül. 19. század végi és 20. század eleji diplomáciai riportok alapján az oszmán törökök 200.000 örményt mészároltak le 1894 és 1896 között. A fiatal török rezsim 25.000 örményt ölt meg 1909-ben, 600.000-800.000 örményt gyilkolt meg 1915-ben a 20. század első népirtása során. A rezsim e hivatalos dzsihád folyamán 1914 és 1918 között erőszakosan áttérített legkevesebb 559 falut az iszlám hitre, lerombolt 568 templomot, 282 keresztény templomot mecsetté alakított valamint megkínzott és megölt 21 protestáns prédikátort és 170 örmény papot.

Az ortodox keresztény egyház szerint Törökország 1900-as kétmilliós keresztény lakossága 4000-re csökkent le napjainkra. „Legtöbbjüket erőszakkal elüldözték.” A zsidók sem szenvedtek kevesebbet. Az 1934-es thrace-i zsidóüldözés során és a 2. világháború után a kormány folyamatosan zaklatta a zsidókat, ami a törökországi zsidók 40%-ának gyors kivándorlásához vezetett. Az emberi megsemmisítések folyamata újra felgyorsult Törökországban 1955-ben miután a hírhedt isztambuli üldözés lezajlott a görögök, örmények és zsidók ellen. Mindösszesen 17.000 zsidó maradt a 77.000-ből a 2. világháború utáni Törökországban.

Manapság a vallási és etnikai kisebbségek félelemben élnek Törökországban. Negatív diszkrimináció éri őket a kormányzati hivatalokban, a katonaságban, az állami iskolákban (ahol a kötelező tanulmányok része a szunni iszlám) és a török társadalom kulturális területein. Az EU-hoz való csatlakozási követelményeknek megfelelés részeként, a török kormány állítólag tervezi, hogy eltávolítja a vallási megjelölést a török állampolgárok személyi igazolványáról három éven belül. Törökországban osztályozási kódok szerepelnek az állampolgárok személyi igazolványán, melyeket a kormány adatbázisban tárol, ez pedig elősegíti a vallási diszkriminációt (jelentések alapján a görögök: 1, az örmények: 2, a zsidók: 3, az asszírok esetében: 4 szerepel).  

Számottevő jelentés létezik a nem-muszlim származású egyének ellen elkövetett erőszakról. Egy török taxi sofőr megütött egy örmény női utast 2011-ben Isztambulban. „Az akcentusod rossz” mondta a taxis a nőnek, „Egy káfír vagy [hitetlen, gyaur].” 2012 december 28-án egy örmény nőt Maritsa Kucukot vertek és késeltek halálra otthonában. Ugyanebben a hónapban egy másik nem-muszlim 87 éves nőt T.A-t támadtak és folytottak meg a saját otthonában. 2013 januárjában Ilker Sahint a 40 éves tanárt aki egy isztambuli örmény iskolában tanított fejezték le otthonában. A török hatóságok nem igazán fordítottak figyelmet ezekre a problémákra.

A vallási és etnikai kisebbségek diszkriminációja úgyszintén érintette a jelenlegi nem-muszlim menekülteket. Körülbelül 45.000 örmény és asszír keresztény, aki Szíriából és Irakból menekült el és törökországi kisebb anatóliai városokban telepedett le, kényszerül vallási hovatartozásának eltitkolására.

Mit tehetünk?

Részesei lehetünk egy történelmi eseménynek, amely Európa jövője szempontjából példaértékűvé válhat. Kattints a Cselekedj gombra, és kezdd el megváltoztatni Európa jövőjét. Köszönjük. 

Mi az a CSPI?